Minden egy hópehellyel kezdődött

Karácsony előtt pár nappal az interneten gyönyörű karácsonyi díszekre bukkantam, szebbnél szebb horgolt hópelyhekre. Nagyon megtetszettek, de már annyira közel volt az ünnep, hogy nem volt rá lehetőségem hogy személyesen is láthassam, és megvehessem. Így elhatároztam, hogy ha az idén nem is, jövőre biztos lesznek hópelyhek a karácsonyfánkon, méghozzá én fogom készíteni azokat. Pedig még azt sem tudtam mi fán terem a horgolás.

S lám, a lehetőség meg is teremtődött, egy jótét lélek a karácsonyfa alá csempészett mindent amire szüksége lehet egy kezdő horgolónak (könyv, fonal és horgolótű). Nagyon boldog voltam, és azonnal elkezdtem bújni a könyvet. Minden kínainak tűnt, a szem, a pálcák a szaporítás, a kúszószem és társai, ezek ellenére alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a fonalat és nekifogjak gyakorolni.

Első próbálkozásaim ma már olykor viccesnek, máskor cikinek tűnnek. Ugyanis teljesen félreértettem, a pálcák készítésének módját és munkadarabjaimat meglehetősen nehézkesen készítettem, amelyek tekervényes kígyóként göndörödtek össze a rossz módszer alkalmazása miatt. Sokáig nem értettem, hogy mi lehet a probléma, de ennek ellenére próbálkoztam tovább, hátha idővel jobban megy majd. Változás nem történt, míg nem párom felhívta a figyelmem, hogy azért nem lesz szép a munkám, mert bizony nem úgy csinálom, ahogy a könyvben le van írva. A felismerés mellbevágó volt. Hogy érthettem ennyire félre, mikor egy férfi, aki soha semmiféle kézimunkával nem foglalkozott, fél perc alatt rájött, hogy mi a hiba?

A helyes módszer használatával végre elkészíthettem első pálcáimat, megismerkedtem a sormagasítással, ráhajtással. Végre az első pozitív élményeim is megvoltak, mikor a munkáim felismerhetően hasonlítottak a könyvben található fotókhoz. Itt feltétlenül meg is kell említenem, hogy nagyon-nagy köszönet illeti azt a rendkívül kedves eladót (sajnos ismeretlen maradt a mai napig), aki páromnak adott tanácsot, hogy milyen fajta fonalra és horgolótűre van szüksége egy kezdőnek. Ennek megfelelően vastagabb tűt (7 mm-es) kaptam, és a tűtől 1-2 mérettel vékonyabb fonalat. Amit akkor még nem tudtam, rendkívül hasznos volt ezzel a kombinációval dolgoznom, hiszen én soha nem kézimunkáztam, nem volt fogalmam, sem elképzelésem az ilyen és ehhez hasonló dolgok elkészítéséről. De így valóban könnyebben felismerhetőek egy kezdő számára a pálcák, szemek, hogy hova öltse a következő pálcát, stb.

Kezdőknek én is csak a vastagabb horgolótűt vékonyabb fonallal javasolnám, illetve a leírások megfelelő értelmezése is nagyon fontos. Ha belekavarodik az ember, nagy segítséget jelentenek még a neten található különböző oktató videók is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.