Első takaróm

A Horgolás iskolája c. könyvben van egy számomra tetszetős takaró minta. Régóta szemeztem vele, de sosem mertem belekezdeni. Mivel már pozitív élmények is értek horgolás terén, hát bele csaptam a lecsóba lesz ami lesz alapon.

Az első pár sor után rájöttem, hogy könnyű lesz elkészíteni, egyszerű mintáról volt szó. Aztán bele estem a saját csapdámba. Miután valóban könnyebbnek bizonyult a munka, mint ahogy azt én előtte gondoltam, túltengett bennem az önbizalom. Ez önmagában nem lett volna gond, de a túlcsorduló magabiztosságnak köszönhetően nem fordítottam kellő figyelmet a szemek számára. A huszadik sorom után aztán úgy gondoltam, hogy lazaság ide, lazaság oda, azért most már megszámolom. Bizony kevesebb volt a kelleténél. Hat sorom bánta. De meg volt a tanulópénz. Bizony, ezt követően nagyon szorgosan számoltam azokat a szemeket, hogy ne keljen ennyi sort újra elkészíteni.

Menet közben arra is rájöttem, hogy nem szabad érdekes film közben horgolnom. Ugyanis, ha nagyobb részben a filmre koncentráltam, előfordult jó párszor, hogy egyel több, vagy egyel kevesebb pálcát készítettem egy azonos szembe. Így újabb visszabontások következtek.

Azt is ennél a munkánál tanultam meg, hogy egyszerre vegyem meg a kellő mennyiségű fonalat az elkészítendő munkadarabjaimhoz. 16 gombolyag fonalra volt szükség a takaróhoz és én úgy gondoltam, hogy ha kétszerre veszem meg, nem lesz belőle nagy gondom. Maximum kicsit eltér a két szériában gyártott szín árnyalata, de a pénztárcám nem ürül ki teljesen. A pénztárcám valóban jobban érezte magát, a takaró viszont nem ezt mutatta. Sajnos nagy eltérés volt az árnyalatok között, ahogy az a fotón is szembeötlően látszik. Nem ajándékba készítettem, de most már biztos hogy nálam marad.

Ennél a projektnél volt tanulság bőven. Az árnyalat eltérése miatt el is voltam kenődve rendesen. Ráadásul jött a szegélyezés, amitől már az elejétől kezdve rettegtem. Utóbb kiderült, hogy nem volt okom rá. Meglepően könnyen tudtam elkészíteni és szerintem nagyon szép lett. Bár az egyik sarok nem lett az igazi, de ezen kívül nincs kivitelezési gond vele.

Hideg is, meleg is ért az első takaróm horgolása közben, de azt hiszem ismét sokat tanultam. Egyrészt figyelmesebbnek kell lennem, másrészt nem szabad megijednem az ismeretlentől, mert amitől a legjobban tartok, általában mindig az a legkönnyebben elkészíthető. A takarót pedig árnyalati hibája ellenére is imádom, a mai napig aktív használatban van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.