Apró lépéseim következő feladatához egy méhecskét néztem ki magamnak, amely már egy felkérésre is készült. A felkérés egy babaforgó elkészítésére vonatkozott, mely elvállalása egyszerre volt félelmetes és megtisztelő érzés. Félelmetes, mert teljes mértékig amatőr kezdőként rettegtem attól hogy nem tudok elfogadható figurákat készíteni. Megtisztelő azért, mert nagyon jól esett a bizalom, amely azt sugallta, hogy azért van akinek tetszik a munkám.

Nem volt bonyolult, mégis nagyon cuki lett a végeredmény. Kicsit eltértem a mintától, méhecském 1-2 sorral hosszabb lett, illetve túl kicsinek ítéltem a szárnyait, ezért azokat is nagyobbra készítettem.

A végeredménnyel nagyon elégedett voltam, mégis hiányérzetem volt. Sokat gondolkoztam, hogy mi zavarhat ennyire. Végül rájöttem. Hát nincs neki fullánkja! A megoldás szinte azonnal megfogalmazódott bennem. 3 láncszemből és kúszószemekből álló kis fullánkkal láttam el a zümit. Rettentően büszke voltam arra, hogy a megoldás milyen gyorsan pattant ki a fejemből, ráadásul mindenféle segítség nélkül. Igazi horgolónak éreztem magam.

Öntömjénezésem kissé alábbhagyott, mikor egy következő projektnél ugyanezt a megoldást láttam egy állatka farkának megoldására. Szóval mégsem vagyok annyira utánozhatatlanul szuper horgozseni. De sebaj, attól még a méhecském klassz lett!

Remélem, a születendő picur sok örömet talál majd a felette zümmögő horgolmányban!

Újdonsült hobbim okán, sokszor böngészgetek a világhálón minták után. Láttam már sok cuki horgolt állatkát, de nem igazán foglalkoztatott, mert úgy gondoltam, én sohasem leszek képes amigurumikat készíteni. Amint megpillantottam ezt az édes barit, valami megmozdult bennem. Mondhatnám amigurumi szerelembe estem. Az ellenállhatatlan vágy, hogy én is akarok ilyen bárányt, arra késztetett, hogy vágjak bele az édi állatkák készítésbe.

De persze a bőrömből ekkor sem tudtam kibújni, szép apró lépésekkel terveztem elérni a célomat.

Első lépésem májusban amúgy is aktuális gyümölcs, az eper volt. Jó gyakorlás volt a szaporítás és a fogyasztás elsajátítására, illetve két horgolt munka összeillesztésére. A mintát és videót a Happy Berry Crochet oldalán találtam. Azt hiszem egészen jól sikerültek a tavasz gyümölcsei. Ha nem tudnám, hogy fonalból készült, beleharapnék. :-)

Gyümölcskihívásom sikeres teljesítése után szintén a Happy Berry Crochet oldalán talált csigát készítettem el, mindjárt kettőt is. Hogy én mennyit szenvedtem ezekkel a cuki állatokkal! Olyan kicsi volt a horgolt test átmérője, hogy alig volt fogása. Amilyen picik voltak, annyira nehéz is volt a kivitelezésük számomra, az elkészítési idő pedig a végtelennel vetekedett. A munka során, sokszor szidtam magam, hogy jól kiválasztottam a mintát. Így utólag inkább már jó tapasztalatnak tartom.

Kíváncsi voltam, hogy vastagabb fonallal hogyan sikerül a végeredmény, ezért kétféle fonalat használtam a csigáimhoz. Látható is hogy a vékonyabb fonallal készült kisebb példány sokkal szebb lett, mint a nagyobb, vastagabb fonallal elkészített állatka. Mivel amúgy is kísérletező kedvemben voltam, kétféle szemet csináltam nekik, valamint az egyik csiga többszínű házat kapott színváltás tesztelése miatt. A kerek szem sokkal szimpatikusabb nekem, a hosszúkásnak kissé mérges hatása van. A többszínű ház tetszett, de az új szín csatlakozásánál nem igazán voltam elégedett a színátmenettel. Erre később találtam egy szuper megoldást.

Amigurumi szerelmem annak ellenére sem múlt el, hogy első kísérleteim meglehetősen próbára tették a türelmemet. Az érzés csak erősödött és alig vártam a következő munkadarab kivitelezését.

A Horgolás iskolája c. könyvben van egy számomra tetszetős takaró minta. Régóta szemeztem vele, de sosem mertem belekezdeni. Mivel már pozitív élmények is értek horgolás terén, hát bele csaptam a lecsóba lesz ami lesz alapon.

Az első pár sor után rájöttem, hogy könnyű lesz elkészíteni, egyszerű mintáról volt szó. Aztán bele estem a saját csapdámba. Miután valóban könnyebbnek bizonyult a munka, mint ahogy azt én előtte gondoltam, túltengett bennem az önbizalom. Ez önmagában nem lett volna gond, de a túlcsorduló magabiztosságnak köszönhetően nem fordítottam kellő figyelmet a szemek számára. A huszadik sorom után aztán úgy gondoltam, hogy lazaság ide, lazaság oda, azért most már megszámolom. Bizony kevesebb volt a kelleténél. Hat sorom bánta. De meg volt a tanulópénz. Bizony, ezt követően nagyon szorgosan számoltam azokat a szemeket, hogy ne keljen ennyi sort újra elkészíteni.

Menet közben arra is rájöttem, hogy nem szabad érdekes film közben horgolnom. Ugyanis, ha nagyobb részben a filmre koncentráltam, előfordult jó párszor, hogy egyel több, vagy egyel kevesebb pálcát készítettem egy azonos szembe. Így újabb visszabontások következtek.

Azt is ennél a munkánál tanultam meg, hogy egyszerre vegyem meg a kellő mennyiségű fonalat az elkészítendő munkadarabjaimhoz. 16 gombolyag fonalra volt szükség a takaróhoz és én úgy gondoltam, hogy ha kétszerre veszem meg, nem lesz belőle nagy gondom. Maximum kicsit eltér a két szériában gyártott szín árnyalata, de a pénztárcám nem ürül ki teljesen. A pénztárcám valóban jobban érezte magát, a takaró viszont nem ezt mutatta. Sajnos nagy eltérés volt az árnyalatok között, ahogy az a fotón is szembeötlően látszik. Nem ajándékba készítettem, de most már biztos hogy nálam marad.

Ennél a projektnél volt tanulság bőven. Az árnyalat eltérése miatt el is voltam kenődve rendesen. Ráadásul jött a szegélyezés, amitől már az elejétől kezdve rettegtem. Utóbb kiderült, hogy nem volt okom rá. Meglepően könnyen tudtam elkészíteni és szerintem nagyon szép lett. Bár az egyik sarok nem lett az igazi, de ezen kívül nincs kivitelezési gond vele.

Hideg is, meleg is ért az első takaróm horgolása közben, de azt hiszem ismét sokat tanultam. Egyrészt figyelmesebbnek kell lennem, másrészt nem szabad megijednem az ismeretlentől, mert amitől a legjobban tartok, általában mindig az a legkönnyebben elkészíthető. A takarót pedig árnyalati hibája ellenére is imádom, a mai napig aktív használatban van.

Az ünnepekre horgolt dekorációt szerettem volna a lakásba. Kézenfekvő gondolat volt a felakasztható tojás, azonban nem találtam olyan mintát, amely egyszerre tetszett volna és képesnek is éreztem volna magam annak elkészítésére, így más irányból közelítettem meg a dolgot. A tojás maradt, csupán nem a barkára került fel. Gyermeki lelkemnek talán még jobban tetszett a kinyitható tojásban lapuló pici csibe. Itt találkoztam először a magic ring technikával. A Horgolás és kötésnek van egy jó magyar nyelvű videója, ami nagy segítségemre volt az elsajátításában, és még egy cuki virág és pillangó elkészítését is megtanulhattam.

Nem volt nehéz a két tojást kivitelezni, bár a kék nem lett az igazi. Sajnos figyelmetlen voltam és kihagytam egy sort, amitől inkább gömbölyebb lett a formája de a rózsaszínűnél már figyeltem erre és véleményem szerint nagyon kis helyre tojást sikerült össze hoznom. :-)

A mini csibével igencsak meggyűlt a bajom. Túl szorosra készítettem a pálcákat és sehogy sem tudtam áttuszkolni rajtuk a horgolótűmet, valamint sokszor nem stimmelt a sor végén a szemek száma, így nem is tudom hányszor kellett visszabontanom, és újra kezdenem egy-egy sort. Picike volt a csibe, de az elkészítése annál több idő volt. Valószínűleg épp a munkával töltött idő miatt szerethettem meg annyira a végeredményt.

Volt már tojásom, és csibém is, viszont még mindig nem tudtam mit akasztani a barkacsokorra. A magic ringes videó adta az ötletet, virágokat készítettem. A mintákat könyvekből és a netről gyűjtöttem össze, és igazi tarka-barka rétet varázsoltam az egyszerűen elkészíthető virágokból.

Azt hiszem, hogy ezentúl egy ünnep sem fog eltelni újabb horgolt dekoráció készítése nélkül.

A neten kutakodva találtam nagyon jó magyar nyelvű oktató videókat, ahol a pálcák készítésének bemutatásán túl azt is láthattam, hogy nem kell annyira félnem a nehezebbnek tűnő feladatoktól, mint például a csipkézéstől.

Gyorsan meg is csináltam az instrukciók alapján első bögremelegítőimet. Horgolt gomb készítésének mintájára pedig a Horgolás iskolája c. könyvben találtam. Annyira élveztem ennek a munkadarabnak az elkészítését, hogy gondoltam nem csak egyráhajtásos pálcával próbálkozom, hanem megkísérlem fodormintával. Illetve lecseréltem a gyakorlófonalamat is. Meglepően szép eredményt kaptam ahhoz képest, hogy alig fogtam bele a horgolás elsajátításába.

Ezt követően kaptam egy újabb könyvet, A horgolás technikáinak enciklopédiáját, amelyet átlapozva nagyon megfogott a többrétegű virág. Gyorsan neki is fogtam a horgolásának és meglepődve láttam, hogy meg tudom csinálni. Nyilván szebb is lehetett volna a kivitelezése, de ettől függetlenül szerintem egyáltalán nem lett ronda. Rendkívül boldog voltam a szép eredmény miatt. Végre látszott, hogy fejlődöm, végre volt eredménye a sok gyakorlásnak. Boldogságom határtalan volt. :-)

El is határoztam, hogy ezentúl nem fogok annyira félni az elkészíthetetlennek tűnő mintáktól. Legközelebb biztos nem torpanok meg a kihívás előtt.

Miután végre világosan láttam, hogyan kell készíteni az alappálcákat, úgy gondoltam eljött az ideje tovább lépni és a sorminták helyett egy kicsit izgalmasabb dolgokat próbálgatni.

Bele vágtam a körben horgolásba, elkészítettem az első négyzetemet. Nagyon fellelkesültem és úgy gondoltam, hogy készen állok „igazi” munkadarabok készítésére, poháralátétet választottam. A képeken látszik, hogy a lelkesedésem jóval nagyobb volt tudásomnál, de akkoriban rettentő büszke voltam horgolmányaimra. Ma már csak mosolyogni tudok, hiszen nagy jóindulattal nevezhetőek poháralátéteknek ezek a munkák.

A virágfüzér feladta a leckét. Sokszor vissza kellett bontanom a leveleket és a virágokat, mert kihagytam egy lépést, vagy mert borzasztóan sikerültek. Gyakorlófonalamat nem kíméltem, nyúztam rendesen, hogy ki tudjak préselni magamból egy virágnak mondható kreálmányt.

Ez az időszak igazi küzdelem volt. Külső segítség nélkül csak a könyvemre, illetve az interneten található videókra támaszkodhattam. Bevallom, sokszor megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet, úgy sem tudom megcsinálni. Aztán valahogy mégis erőt vettem magamon, és ahelyett hogy eldobtam volna a fonalat és a horgolótűt, nekifeküdtem és addig-addig próbálgattam, amíg végre sikerült egy-egy elfogadható virág, vagy levél.

Most már örülök, hogy akkor így döntöttem. :-)

Karácsony előtt pár nappal az interneten gyönyörű karácsonyi díszekre bukkantam, szebbnél szebb horgolt hópelyhekre. Nagyon megtetszettek, de már annyira közel volt az ünnep, hogy nem volt rá lehetőségem hogy személyesen is láthassam, és megvehessem. Így elhatároztam, hogy ha az idén nem is, jövőre biztos lesznek hópelyhek a karácsonyfánkon, méghozzá én fogom készíteni azokat. Pedig még azt sem tudtam mi fán terem a horgolás.

S lám, a lehetőség meg is teremtődött, egy jótét lélek a karácsonyfa alá csempészett mindent amire szüksége lehet egy kezdő horgolónak (könyv, fonal és horgolótű). Nagyon boldog voltam, és azonnal elkezdtem bújni a könyvet. Minden kínainak tűnt, a szem, a pálcák a szaporítás, a kúszószem és társai, ezek ellenére alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a fonalat és nekifogjak gyakorolni.

Első próbálkozásaim ma már olykor viccesnek, máskor cikinek tűnnek. Ugyanis teljesen félreértettem, a pálcák készítésének módját és munkadarabjaimat meglehetősen nehézkesen készítettem, amelyek tekervényes kígyóként göndörödtek össze a rossz módszer alkalmazása miatt. Sokáig nem értettem, hogy mi lehet a probléma, de ennek ellenére próbálkoztam tovább, hátha idővel jobban megy majd. Változás nem történt, míg nem párom felhívta a figyelmem, hogy azért nem lesz szép a munkám, mert bizony nem úgy csinálom, ahogy a könyvben le van írva. A felismerés mellbevágó volt. Hogy érthettem ennyire félre, mikor egy férfi, aki soha semmiféle kézimunkával nem foglalkozott, fél perc alatt rájött, hogy mi a hiba?

A helyes módszer használatával végre elkészíthettem első pálcáimat, megismerkedtem a sormagasítással, ráhajtással. Végre az első pozitív élményeim is megvoltak, mikor a munkáim felismerhetően hasonlítottak a könyvben található fotókhoz. Itt feltétlenül meg is kell említenem, hogy nagyon-nagy köszönet illeti azt a rendkívül kedves eladót (sajnos ismeretlen maradt a mai napig), aki páromnak adott tanácsot, hogy milyen fajta fonalra és horgolótűre van szüksége egy kezdőnek. Ennek megfelelően vastagabb tűt (7 mm-es) kaptam, és a tűtől 1-2 mérettel vékonyabb fonalat. Amit akkor még nem tudtam, rendkívül hasznos volt ezzel a kombinációval dolgoznom, hiszen én soha nem kézimunkáztam, nem volt fogalmam, sem elképzelésem az ilyen és ehhez hasonló dolgok elkészítéséről. De így valóban könnyebben felismerhetőek egy kezdő számára a pálcák, szemek, hogy hova öltse a következő pálcát, stb.

Kezdőknek én is csak a vastagabb horgolótűt vékonyabb fonallal javasolnám, illetve a leírások megfelelő értelmezése is nagyon fontos. Ha belekavarodik az ember, nagy segítséget jelentenek még a neten található különböző oktató videók is.