Születendő kisbabámnak készítettem el második takarómat. Férjemmel sokáig úgy tudtuk, hogy kislány, aztán 3 hete kiderült hogy egy eleven fiúcska rugdos a pocakomban. Mit is tehet ilyenkor az ember lánya? Rózsaszín helyett kék és vanília színű fonalakat választottam.

Sokáig gondolkodtam, hogy milyen mintával készüljön. Mivel nyári baba lesz, nem akartam túl sűrűn horgolt takarót, inkább szellősebbet szerettem volna, ezért alkalmaztam ismét a V mintát, amit már az első takarómnál is próbáltam. Rá is bukkantam egy ingyenes leírásra, ami itt található angolul. Kezdőknek kifejezetten könnyen elkészíthető ez a takaró, és szerintem a minta is szuper, tehát a sikerélmény nem maradhat el. :-)

Aztán azon töprengtem tovább, hogy milyen fonalat használjak, míg végül beleszerettem egy pihe-puha akril fonalba (Rico Baby So Soft) és gyorsan le is csaptam rá. Talán túlzottan is bebiztosítottam magamat, mert egy teljes kék gombolyag megmaradt. De sebaj, majd készítek belőle még valami cukiságot a babámnak.

Az eredeti takaró készítője belehorgolta a születendő kisbaba nevét. Én is tervezem, de még nem találtuk meg az igazi fiú nevet. Meg inkább megvárom amíg megszületik, hátha mégiscsak kislány lesz a végén, ezért a világrajövetel után szeretném a nevével ellátni.

A takaróhoz tartozik egy sapka is, remélem azt is hamarosan bemutathatom.

Ezt a bögremelegítőt köszönetképpen készítettem egy kedves ismerősnek, a velem szemben tanúsított türelméért és sok segítségéért.

Tudtam, hogy a leendő gazda szokott kávézni, így egy közepes méretű fehér kávésbögrét vettem. Nem akartam harsány munkát, ezért a kevesebb néha több elve alapján pasztell színeket választottam. Egy világosbarna fonal mellett döntöttem az alap elkészítésénél, amely 8 sor röidpálcából áll. A virágdíszt pedig ugyanezzel a világosbarna, valamint egy sárga színű fonallal horgoltam meg. Ilyen virágot már korábban készítettem, így nem volt nehéz újra meghorgolni. Azt szerettem volna, hogy a virág picit nagyobb legyen az alapnál, ezért azt 3,5 mm-es, a virágot pedig 4 mm-es horgolótűvel készítettem el. Pici csiszolt gombot használtam a rögzítéshez.

A végeredmény egy vidám kis bögremelegítő lett. Remélem gazdáját jókedvre fogja deríteni nehezebb, borús napokon!

Szeptemberi nyaralásunk óta nem horgoltam. Hazaérkezésünk után felgyorsult az életünk, így nem tudtam a szenvedélyemnek hódolni. Legnagyobb bánatom, hogy az áhított hópelyhek sem kerülhettek fel a karácsonyfánkra, pedig nagyon készültem rá, még a nyaralásunk alatt is készítettem pár fehér-ezüst pelyhet.

De most végre van időm és energiám is horgolni. Mivel már hónapok óta nem volt horgolótű a kezemben, úgy gondoltam bemelegítek egy kicsit. Kapóra jött, hogy a férjemet jó ideje zavarja az előszobában lévő kulcstartóként használt kerámiaedény csörgése, mikor belehuppannak a kulcscsomóink. Megkért, készítsek fonalból valamit, ami a célnak megfelel, hogy végre megszűnjön a csörömpölés. Még sosem készítettem semmiféle tárolásra alkalmas horgolmányt, így a Minihorgolások 30 perc alatt könyvemhez fordultam, amelyben van egy leírás egymásba rakható tárolóedényekről. A nagy edényt szemeltem ki magamnak. Még tavaly karácsonyra kapott kezdő csomagomban volt egy fonal, ami azonnal belopta magát a szívembe meleg barnás színével és puhaságával. Ezt a fonalat szántam a tárolónak.

5 mm-es horgolótűt használtam, dupla szállal dolgoztam a leírás szerint. Valahogy nem voltam elégedett, mert az edény fala nem igazán sikerült merevre. Ezért visszabontottam a munkámat és kissé módosítottam az eredeti mintán. A 8. kör rövidpálcáit az előző sor pálcáinak csak az első felébe öltöttem, így nekem jobban tetszik az edény fala. Majd a 10. sorban fogyasztásokat készítettem minden 8. rövidpálca után. Végül a 11. és 12. sorokat változatlan számú rövidpálcával horgoltam körbe és íme, megszületett ez a szerény kis kulcstartó, férjem legnagyobb elégedettségére.

Esküvőm előtt pár nappal véletlenül bukkantam rá erre a cuki borsó pár leírásra. Megtetszettek és mivel nem tűnt nehéznek az elkészítése úgy gondoltam, hogy meghorgolom őket a nagy nap emlékére.

A borsókkal nem is volt problémám, a héját kicsit elrontottam. Szerintem kicsit túlszaporítottam ott ahol nem kellett volna, de szerencsére nem látható helyen követtem el, így nem bontottam vissza. A kalapot is könnyű volt elkészíteni, a fátyol darabjainak összeillesztéséhez kellett némi türelem, és már készen is lettem. Pont nekem való feladat volt, se nem túl nehéz, se nem túl könnyű egy kezdő számára.

Keresek nekik egy tökéletes helyet, ahol remélem sokáig őrizni fogják ennek a napnak az emlékét, vagy inkább örökre! :-)

A borsó pár angol nyelvű, ingyenes leírása itt található.

Ezeket az aranyos teknősöket is a babaforgóhoz készítettem. Az első több testrészből álló amigurumijaim voltak. Kihívás is volt számomra az összeállítás, de azt hiszem a képességeimhez képest jól megoldottam a feladatot.

A kéket horgoltam először, és azért döntöttem egy második készítése mellett, mert a páncélon, a kék árnyalatok váltásinál keletkezett „varrat” nem tetszett. Kerestem egy jobb módszert, és a rózsaszín teki páncélja sokall szebb lett, nem is látszik a színváltás és a sormagasítás. Nagy örömömre kétféle módszert is találtam egy videóban. Mostantól sokkal szebbek lesznek az amigurumi figuráim. A második teknős hasa is látványosan jobban sikerült. Hiába, a gyakorlásnak megvan a gyümölcse.

A mintaleírásban szembetaláltam magam a méhecském fullánkjával, a teknős farkincájaként. Eszembe jutott, mennyire örültem, hogy kitaláltam hogyan készítsek a méhecskémnek fullánkot, és most meg kiderült, hogy ez nem is akkora világraszóló ötlet. Mégsem vagyok horgo-ász! :-(

A végeredményeket látva nem is volt kérdés, hogy a rózsaszín teknős lesz a kiságy felett. A szülők meg is kapták. Jó volt látni az elégedett arcokat, mégis egyben szomorú voltam, mert ezzel vége a babaforgós projektnek. Kinek fogok ezután ilyen aranyos állatkákat készíteni? Jó érzés örömet okozni cuki amigurumikkal másoknak. Remélem lesz még erre lehetőségem!

Augusztus közepén születendő kisbabának anyukája kérésére készítettem manósapkát. Munka végeztével maradt még fonalam és nagyon erős késztetést éreztem, hogy készítsek még valamit belőle. Aztán eszembe jutott, hogy a neten való kutakodásaim közben láttam már nagyon cuki kiscipőt és kezstyűcskét. Gyorsan meg is kerestem ezeket újra.

A kesztyűvel kezdtem, ami igen egyszerű volt. Az utolsó 3 sor a sapkán tanult reliefpálcával készült.

Mivel már a fonalam fogyóban volt, kerestem egy hasonló zöldet, amely árnyalat megtalálható volt a színátmentes fonalban is, és csak a végei készültek tarkával. Így maradt fonal a kiscipőre is.

Első alkalommal horgoltam oly módon, hogy a láncszemsor mindkét oldalán dolgoztam. Az elején kissé bele is zavarodtam, hogy akkor most hány láncszembe kell öltenem rövid pálcákat. A leíráshoz volt videó is, így szerencsére kimaradt a bosszankodás és rájöttem, hogy a láncszemsor másik oldalán nem ismertem fel minden szemet, ezért nem öltöttem az összesbe. A hibám javítása után flottul ment a további munka. A másik pár kesztyűcske horgolása már nem is okozott különösebb problémát.

A babacipővel más volt a helyzet. A videó, ami alapján késztettem, pont egy kezdő számára lett kitalálva. Lassan horgolt a készítője, illetve az adott sor leírását is olvasni lehetett munka közben. Remek kis videó volt. Mégis valahogy nem sikerült teljesen egyforma méretű cipőcskéket készítenem. A legelső kísérletem volt a legnagyobb, a következő jóval kisebbre sikerült, a harmadik, pedig a kettő közötti méret volt. Valószínűleg nem ugyanolyan szorosan dolgoztam mindhárom cipőcskénél, bár én munka közben nem így éreztem. Végül sikerült összehoznom nagyjából 2 egyforma lábbelit, bár nem voltam teljesen elégedett, mert ezek sem stimmeltek pontosan. Viszont a baba már bármikor jöhet, így nem volt időm kísérletezgetni a pálcák szorosságával kapcsolatban.

A cipőn annyit módosítottam, hogy noppok (puff) helyett buborékmintával dolgoztam, illetve szalag helyett a kesztyűnél használt világoszöld fonalból készítettem zsinórt. A zsinórt egy láncszemsorba öltött kúszószemek horgolásával készítettem.

A manósapka kiegészült babacipővel és kesztyűvel, így horgoltam az első baba szettem.

A szülőknek szerencsére tetszett. Remélem a kis jövevényre méretben is jók lesznek.

Az első amigurumi baglyom igencsak rémisztőre sikerült, és ez kicsit el is szomorított. Bár elhatároztam, hogy a hibámból tanulva elkészítem újra, mégis kerültem az újrakészítését, valahogy féltem attól hogy ismét rosszul fog sikerülni. Mikor azonban rábukkantam ennek a cuki bagolynak a leírására, újra elfogott a lelkesedés és minden bátorságomat összeszedve elővettem a fonalat és a horgolótűt.

Kicsit meg szerettem volna bolondítani valamivel, túl egyhangú volt számomra az egy szín 2 árnyalatából álló bagolyka, így színátmenetes fonalat választottam. Először a kisebb horoglásába kezdtem bele. Nem tudtam elképzelni, hogyan lesz a buksija íves a két végén fülecskékkel. Féltem is kicsit, hogy hogyan fogom ezt kivitelezni, mert a leírásban nem volt olvasható ilyesmi. Most már tudom, hogy a végén az összedolgozásnál adja ki a formát a munkadarab. Így a nehézséget már csak az előzőleg elrontott csőr és a szem tartogatta, de ezúttal azt hiszem sokkal jobban vettem az akadályokat. Íme, megszületett ez a cuki mini bagolyka.

Egyenesen beleszerettem ebbe a kis állatkába, és készítettem is egy nagyobbat, kék árnyalatokkal. Az újabb darabot már sokkal gyorsabban sikerült megcsinálnom, és szerintem ez is nagyon cuki lett. Titkon azt remélem, hogy csatlakozhat a babaforgóra szánt amigurumik közé. Ez nemsokára ki is fog derülni.

A két kis bagoly önbizalommal töltött fel. El is fogom készíteni a bagolybébit újra, hogy bebizonyíthassam magamnak, nem kell megtorpannom, ha valami elsőre nem sikerült úgy, ahogy azt szerettem volna.

A hétvégén egereket gyártottam. Véletlenül bukkantam egy cuki egérre a neten, amihez leírás és videó is volt. Mivel nem tűnt nehéznek az elkészítése, meg sem álltam 2 egérkéig. Szegények olyan kis szürkék voltak, így horgoltam egy vidám színes cincogit is.

Ezt az egeret érdemes mindenkinek elkészíteni.  Kezdőnek nagy örömet okozhat a horgolása, mint nekem is. A végeredmény láttán ráadásként vidámság költözött a szívembe. :-)

A leírás és minta itt található.

Az elmúlt 1-2 hétben manósapkát készítettem, ami egyben az első horgolt sapkám is.

A kiválasztott minta nem mondható nehéznek, egyráhajtásos pálcákból áll. A munkámat még inkább megkönnyítette, hogy a sapi tulajdonosának anyukája egy színátmenetes fonalat választott, így nem kellett váltogatnom a minta szerint a kétféle színű fonalat. Mindezek lehetővé tették a pozitív élményt. Gyorsan haladós, élvezetes munka volt, a végén sikerélménnyel.

Kedves hölgyek egy fonalboltban javasolták, ha nem vagyok biztos benne, hogy mekkora horgolótűt használjak, próbáljam ki több méretűvel is és a végén döntsek. Nem volt ugyan pontosan megadva méret a mintaleírásban, de hallgattam a jó tanácsra és 3,5, 4, valamint 4,5 mm-es tűvel próbálkoztam, végül a 4 mm-est választottam.

Új  technikát is tanultam a készítés során, az utolsó 3 sor reliefpálcával készült. Először megijedtem, hogy mi lehet ez, de miután utánanéztem, elillant az ijedségem.

Valamiért a formája nem lett olyan, mint az eredeti, de gondolom ez azért lehet, mert vékonyabb fonallal és kisebb horgolótűvel dolgoztam.

A pompom elkészítése nem volt ördöngösség, a neten sok videót lehet találni különféle módszerekkel, amelyek közül mindenki megtalálhatja a számára legszimpatikusabbat.

Ránézek a sapkára és boldogság tölt el. Biztos egy szakértő szem látja rajta a hibákat (amikről én még nem tudok) és egy kezdő keze nyomát, de én akkor is büszke vagyok rá. Az első sapkám, az első pompomom és az első reliefpálcáim. Nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült összehoznom ezt a cuki sapit. Remélem a kis tulajdonosa is örömmel fogja viselni.

Szintén a babaforgóra készítettem ezt a kissé rémisztőre sikerült baglyot. Azt hiszem jobb, ha kihagyom a sorból, még a kisbabát megijesztené, és a szülei nem tudnák miért nem hagyja abba a sírást.

Nagyon lelkesen vágtam bele a horgolásba és az utolsó simításokig meg is maradt ez a lendület. Műanyag biztonsági szemek híján gondoltam megpróbálok én készíteni egy párat. A fotón is látszik, hogy a kísérletem nem sikerült tökéletesen. Nem csak a szemeket, hanem a bagolyka csőrét sem tudtam szépen kivitelezni. Mindkét szerv nagyra sikerült, a csőre ráadásul még nagyon összetákoltnak is látszik. Keresnem kell egy videót ezek elkészítéséről, hogy legközelebb ne kövessem el ezeket a hibákat.

Bagoly baba így itthon mard, egyébként is kissé nagyobbacska lett, mint reméltem. A tervem, hogy készítek egy másikat és remélhetőleg akkor már szebben fog sikerülni.

A baoly baba mintája itt található.

Következő feladatnak ezt a cuki virágot találtam ki, hiszen a méhecske virág nélkül nem lenne az igazi.

Ezzel a darabbal már sokkal elégedettebb vagyok. Az elkészítése mérföldekkel könnyebb volt, bár a szirmok rögzítésével meggyűlt a bajom, nem is lett profi munka. Úgy tűnik a darabok összeillesztését még jócskán gyakorolnom kell. Ennek ellenére mikor ránézek, felvidít a kis virág. Remélem leendő tulajdonosa is hasonlóan jókedvre derül majd a kiságyában, ha majd rápillant.

Kettőből 1 sikerült, talán nem is olyan rossz arány egy kezdőtől. Remélem, hogy még sokat fogok fejlődni és hamarosan ezek a problémák már nem okoznak számomra gondot.